Training Log Archive: szbotond

Ha futnék, pláne ha felfele, biztosan kijönne, de sokat javult, sétánál, pár lépcsőnél nem érződik. Amúgy jól van a lábam.
Hogy miért készült ki ennyire?
Már a Postás után is érződött. Az ok az, hogy elkezdtem jobban, rendesen használni. Ez pedig azzal függ össze, hogy az egész bal lábammal egyre rendesebben tolok. Tavaly júniusig igazából csak a jobb csípőm jött helyre teljesen, a másik picit másutt maradt. Baj ezzel nem nagyon volt, mert fájdalomnak nyoma sem jelentkezett, csak picit befolyásolta a mozgásom. Mostanra érett meg annyira a dolog, hogy változni fog, minden bizonnyal visszakerül a rendes kerékvágásba. Ezt már éreztem a Postás második napján is, az inak máshogy terhelődnek a csípőm tájékán. Picit ez is korlátozta a tempót a pálya végére. A csütörtöki válogató végefelé is éreztem párszor, hogy belenyilallt a fájdalom, de különösebb probléma nem volt. Tegnap délután sem. Néha roppan egyet, majdcsak stabilizálódik, tornáztatom. A vádlim viszont ezen folyamatok miatt kapott nagyobb szerepet, ami kikészítette. Azért pár nap most kell neki.
Érdekes ez az egész, de szerintem stabilan jó irányba halad a dolog, egyszer úgyis rendeződik. Ezt jobban elősegíteni nem tudom, de úgy gondolom, hogy jó lesz ez.

Jórészt a 400-as salakon. Az elején éreztem picit a lábam, de aztán nem. Jól sikerült bemelegítenem, de a rajtot majdnem lekéstem.

A válogatott edzőtábor keretében futottam sprintet, Salgótarjánban. Az elején voltak rövid átmenetek, majd pár jó hosszú útvonalválasztós, a végén még volt egy rövidebb. Nagyon tetszett a pálya, a terep is jó volt. A tíz ponton bója és doboz is volt. Meglepően jól ment. Az első hosszú elején séta közben döntöttem, de máshol nem volt nagyobb megakadás. Az elején volt egy-két technikai apróság, illetve a második leghosszabban választhattam volna jobb útvonalat. Ezeket leszámítva jól ment a tájékozódás. A futás is meglepően jól ment, erre most nem számítottam. A szintek az elején mehettek volna jobban is, de amúgy néhol kifejezetten gyors voltam. Erik indult előttem egy perccel, a pálya második felében befogtam és bár a végén leelőzött lefelében, gyorsabb voltam. Nagyon tetszett és jól esett. Rá kéne még edzeni a sprintekre, de aztán talán végre jól mennének.

Két kör, ez így még épp jól esett.

Csak nagyon picit. Gyenge, inkább tájékozódós edzésnek volt mondva. A lábam éreztem picit, de nem sejtettem, mi lesz belőle.

Multitechnikai edzés volt Somoskő Medves-fennsíkon. Az egyes pontra óriásit szívtam, hasonló is csak nagyon régi emlék már (pedig ez a szakasz még 'normál' térképpel ment). Az egyeshez picit hasonló helyzetben volt egy másik pont, kód híján azt hittem, megvan. Tájolót nem használva indultam a kettesre, csakhogy nem onnan, ahonnan hittem, így a gerincen 180º-kal más irányba. Egyáltalán nem értettem mi van, amikor teljesen más dolgok jöttek. Elsőnek a régi térképre fogtam, de aztán hamar be kellett látni, hogy nem ez a helyzet. A tájolóhoz nyúlva teljesen bizonyos volt, hogy valami nem oké, de nem értettem mit ronthattam el. A helyzetet fokozta, hogy ekkor már lementem a térképről. Kizárásos alapon végül rá kellett jöjjek, hogy nem az egyes pontról indultam, de ez nem volt olyan egyszerű, utoljára jutott eszembe, mint lehetőség. Így végül megfogtam az egyest, 13 percnél jártam. Kíváncsiságból megnéztem még az általam egyesnek titulált pontot is, kb 70 méterre volt, a fő gerinc másik oldalán. Megálltam egy-két percre, hogy aztán újra tudjam kezdeni az edzést.
Ez meg is volt, kezdtem visszaszerezni az önbizalmam, de nem tartott már sokáig az edzés. A bál vádlim teteje, külső része egyre erőteljesebb fájdalom ingereket küldött. A felfelék voltak a legvészesebbek. Volt is egy kb 40 m-es emelkedő, ami végleg betett. Ezután még szívtam egy pontra, majd a következővel véget ért a domborzati fázis. Itt dobtam a pálya hátralévő részét, teljesen egyértelmű volt. Szerencsére viszonylag közel voltam a célhoz. Igyekeztem kocogni, de jött egy kisebb emelkedő, ahol vége lett, itt meg is állítottam az órámat. Sétálással sem sikerült feljutni, így végül a jobb lábamon ugráltam ki az emelkedőt, elég vicces volt. Innen rövid sétával bent voltam. Szintben megpróbáltam picit futni, így annyira nem volt durva, de 20 méternél tovább így sem ment.
Ezzel a nem éppen hétköznapi edzéssel zártam az edzőtábort. Nem voltam elkeseredett, mert tudtam, hogy hamar rendbe jön, ezt most meg elfogadtam. Végülis ez is tetszett (de most egy jó időre elég volt ebből).

A kocsinál. Azért ez így kellett.

Kellett, komoly szükség volt rá (főleg a bokám környékén), de ennyi elég volt.

Salgótarjánnál, a tavalyi ONEB terepén került sor a második válogatóra, edzőtábor keretében. Egy 7.2 kilis pályát kaptunk 20 ponttal, ami technikailag egyáltalán nem jelentett külösebb kihívást. Voltak kisebb hibáim, több pontatlanság (sajnos elég álmos voltam, ami hozzájárult ehhez). A legnagyobb hibám a hármasra a bozót volt, majd pontközeli szívás (70-80"), valamint a gyűjtőre bénáztam még sokat (30-40"). A tizenegyesere pedig rossz útvonalat választottam. De ezekkel együtt is nem mondanám, hogy rosszul ment a tájékozódás, nem volt nagyobb hibám. A futás mondjuk úgy, közepesen ment. Összességében kijelenthető, hogy megint egészen jól sikerült kihozzam magamból a maximumot (más kérdés, hogy ez elég kevés volt) és élveztem a tájfutást.
Balázstól 3:10-et kapva negyedik lettem, 106,48%-kal. Eriktől 30"-et, Mátétól 4"-et kaptam, Adriánnak 6"-et, Matyinak 16"-et adtam, szóval jó szorosan alakult. Nem állok rosszul a válogatóval, de még semmi sem dőlt el, a Tipo kupán jót kéne jönnöm.

C • későbbi észrevételek 3

C • EYOC 1

Otthonról Kiskút oda-vissza, tettem bele két gyors szakaszt felfelé. A futás jól ment, de a lábszáramnál megint nem az igazi. Most nincs vele különösebb probléma, a holnapi válogatón sem lesz, de elég aggasztó, hogy ez így megy.

Reggel otthon, mert ezen a héten már szerencsére nincsen suli.
Kellett nyújtani, de alapvetően jó állapotú lábnak örvendhetek. Ami tegnap délután volt, hogy a busztól alig bírtam felgyalogolni elsősorban a bal vádlim felső, külső része miatt, annak most nyoma sincs.

Megvolt.

Egy 8.3 kilis, 22 pontos pályát kaptunk, ami nekem nagyon tetszett, jó pálya volt. A térkép 15000-es volta újabb kihívást állított, de ezzel nem volt gond (a pontossága már annál inkább kritizálható). Most átvittek minket a 10-es út másik oldalára is, ami zömében jobban futható volt és voltak nagyon jó részei, ami tetszett. Voltak bizonytalanságok, pontatlanságok, a nyolcasnál volt egy komolyabb hiba, majd a 11-esre választhattam volna egy jobb útvonalat, illetve a 17-esre szívtam vagy 3 percet, részben a térképnek köszönhetően. Viszont ezekkel együtt is a hétvégét tekintve egyértelműen most ment a legjobban a tájékozódás. Nem mentem gyorsan, a végére így is adódott egy-egy kritikus pont a lábamnál, ami miatt nem lehetett volna jobban tolni. Viszont máshol annyira nem készültem ki és ha ez nincs, bírtam volna. Nagyon jól esett, nagyon régen tájfutottam már ilyen jót, ha egyáltalán volt már ilyen. A maximumot is elég jól sikerült kihoznom magamból, ebben nem volt több. Most jobbára csak a tájfutással foglalkoztam, ami ennek megfelelően meg is mutatta, hogy milyen jó. Nagyon-nagyon jó volt, élveztem, tetszett, jól esett... Csütörtökön majd újabb válogató keretében kerülhet sor a folytatásra, amit ezek után már nagyon várok.
Az eredményről annyit, hogy ma Balázs mindenkinél kevesebbet volt kint, +11:01-et kaptam tőle és 5. lettem, összetettben 4.
Kellemes hétvége volt ez a mostani, nagyon összejött minden, sok ilyet szeretnék.