Training Log Archive: szbotond

Az eltelt hónap: http://www.attackpoint.org/viewlog.jsp/user_10467/...

Most nem kívánok semmi különöset hozzáfűzni, hónap közben leírtam elég sok mindent.
Megy, ahogy megy.

Végül nem lett hosszú, a wc-hez való sorbanállás miatt, de nem volt baj, elég volt ennyi. A vádlim külső része megint eléggé ki van készülve, de nem lehetetlenítette el a dolgokat. A combomban van némi izomláz is, pedig szorgosan nyújtogattam stb. Fejben összeszedtem magam a tegnap óta, bár teljes siker csak így nem várható. A karanténban (ami csak az 'A' döntőknek volt 16-21-ig) pedig nagyon kellemes, nyugodt hangulat volt (mint mondjuk nagyjából az egész versenyen, ami nagyon tetszett).

A döntőn már nem volt annyi lapos rész, az ígért pályaadatok alapján az 5% valószínűsíthető volt a nem túl rövid, 8,8 kilis pályán. A pontok száma 13 maradt, a hosszú átmenetekben sem volt hiány.

Az összkép teljesen más volt, mint tegnap. Most is sokat járt a fejem a hülyeségeken, de ez nem uralkodott el és sikerült úgy tájfutnom, amire már azt mondom, hogy oké. A futás és a tájékozódás is sokat javult tegnap óta, ami sajnos lehet, hogy nagyban hozzájárult ehhez. A futás még mehetett volna jobban is, elsősorban a lefelékben, csak a lábam fájdalmasan fáradt részei csak részben engedelmeskedtek. A tájékozódásból pedig az a figyelem hiányzott, ami még mindig elment a hülyeséggel. Összességében meg vagyok elégedve ezzel a maival, úgy tudtam tájfutni ezen a remek versenyen és számunkra különleges terepen, hogy megérte eljönni. A tegnapiak után rájöttem sok mindenre, csak meg kéne tudjam valósítani. A mai már egy fontos lépés volt e felé, az ONEB-et pedig most nagyon várom.

Az egyes pont most nem volt igazából extra, de nagyon kellemes kezdés volt. Egy kis útvonalbeli hiba ugyan fellelhető, de ez alapvetően apróság. A kettes átmenet olyan nekemvaló volt, megvolt az útvonal és a kivitelezésnél is maximum pár elenyésző apróság róható fel. A hármas átmenetnél menetközben nem voltam olyan biztos abban, hogy jó lesz a választásom, de nagyon is az volt. A négyesben nem volt különösebb feladat, de sikerült egy kicsit bebambulnom, pár sec elment. Az ötös rendben volt, de a hatost nem sikerült megfelelően átgondolnom és ezt meg is szívtam, hülyeség volt megpróbálni szintezni a zöldben, nagyjából 20" hiba lehet. A hetes az már egy 1,8 kilis átmenet volt, viszont nem volt az, amit vártam, hogy elsőre fogalmam se legyen a dologról, sajnos könnyen átlátható volt. Talán nem a leginkább szinttakarékos és legjobb útvonalon mentem, csináltam egy baromságot is (megpróbáltam levágni egy kanyart, kis szintet is spórolni, de hiába fehér az erdő, az áfonya térdig ér és amúgy is), valamint volt egy nagyon kellemetlen köves útszakasz, viszont tájékozódási feladat szinte nulla volt (lehet, ezért is hiányzott a baromság...), míg az alternatívánál volt plusz egy feladat. A nyolcas közel volt, de nem volt egyszerű, én a gödrök helyett bepöttyöztem volna... A kilences oké, majd a tízes megint egy kétkilis átmenet volt. Sajnos ez se volt túl bonyolult, persze ettől még volt, aki benézte, de amúgy max az elején volt pár kisebb útvonalválasztás, ezt én egyértelműen jól oldottam meg. Fizikálisan viszont a felfelékben, még ha laposabbak voltak is, alig bírtam futni. A tizenegyesre menet volt egy aprócska bizonytalanság (amit máskor meg se említek), de amúgy szépen megvolt. A tizenkettesre alighanem végül meglett a legjobb útvonal, de lassú voltam az újabb mászásnál és pontközelbe sikerült hibáznom még egyet, max félperceset. A gyűjtő már szépen megvolt és a befutót is megnyomtam úgyahogy, de nem nagyon kívántam sprintelni, mikor a pályán már alig bírtam, így maradt bennem egy pici.

+5:33-at kapva Mathous Fürsttől 11. lettem. Ez a hátrány igazán nem sok és lényegesen lehetett volna kevesebb is, ha jobban megy a futás, az útvonalválasztásaim stabilan jók lettek (ha odafigyelek rájuk és kellőképpen megnézem, akkor mennek, persze lehet, hogy jobban bajba lettem volna a sok felfelé nélkül például). Elég szoros volt egyébként, én holtversenyben lettem 11. és mögöttünk 1"-cel volt a szerencsés 13. A magyar ifi fiú csapat alapvetően szépen helytállt...

Ez jólesett, bár nem ment olyan nagyon könnyedén, szükség volt rá.

Egy benzinkútnál hazafelé menet. A lábam ez az állapota az ausztriai válogató utánira emlékeztet. Szinte mindenhol fáj, de ez nem olyan rossz fájdalom. Futni egyébként nem rosszabb vele, mint amúgy. Az ínhüvelyek és egyebek nincsenek rosszul, előbbire rá is lett segítve...

Most folytatom a hétvégén szüneteltetett pihenést, továbbra is szükségesnek találom és most van mit pihenni újfent. Azért legkésőbb a hétvégén kéne majd egyet futnom, de ennél max egy-egy laza átmozgatással gondolok többet az ONEB-ig, és remélem, a két hét alatt jobb állapotba tudok majd kerülni, mint most hétvégén voltam. A selejtező után vasárnap alighanem jól fog menni, az izomláz és a selejtezőbeni komolyabb küzdelmek elkerülése végett pedig jobb lehetne egyet rendesen átmozgatni pénteken. Ezek mellett pedig továbbra is igyekszem összeszedni a dolgaimat, talán valami sikerül is.