Training Log Archive: szbotond

Jó volt, bár a végén kicsit túl gyorsan elszaladt az idő...

Kolozsvár mellett a Casele Micesti nevű edzőterepen volt a harmadik, rövidített normáltávú válogató. A pályánk 6,3 kili volt 15 ponttal.

Lényegesen jobb állapotban voltam, mint egy hete a diákolimpián, annak ellenére is, hogy átbuszoztuk az éjszakát. Volt, hogy úgy éreztem, szépen belejövök, de végül ez nem lett így. Valamiért nem hangolódtam eléggé rá, olyan édes féle álmosság volt rajtam, talán erre lehet fogni. Az elején a nyílt résznél többet kellett volna lassítanom, jobban kellett volna tájékozódnom. Az ötösre volt egy nagyobb hibám is. A nyolcasra menet csináltam a következő hülyeséget, mikor nem mentem le az útig; alig tudtam haladni a kidőlt fákkal teli erdőben. A ponthoz közeledve már nagyon zavart, hogy lefelé nem tudok úgy menni, ahogy szeretnék, mert a cipő nagyon laza volt rajtam. A kilencesre menet ezért meg is álltam cipőt kötni. Ennek a ténye önmagáért beszél egy válogatón. Nem tudom, miért kellett nekem most új módon kötni be a cipőmet, igazán kísérletezhettem volna ezzel valamelyik edzésen. A futással az volt a helyzet, hogy nem éreztem, hogy nagyon vinnének a lábaim, de az elmúlt hetek következtében már megvolt az edzésekből származó erő, szóval tudtam nyomni. A sok bénázásom viszont tördelte a lendületet és a hatos ponttól a tizenkettesig nem bírtam lehagyni a serdülő Csongort (a pálya majdnem teljesen ugyanaz volt itt). A vége nagyon futós volt, részben jól is esett.

4. lettem 4:40-et kapva Matyitól. Ez 110,7%, amivel elmondható, hogy az erdei válogatókon elég gyengén szerepeltem. Az, hogy most épphogy a harmadik helyen állok a két legjobb százalék figyelembevételével, egyáltalán nem jelenti, hogy ki is jutok. Ehhez holnap egy jó sprint fog kelleni és az, hogy más ne jöjjön sokkal jobbat.

Két részletben történt. Miután elmentem egy gyors bemelegítésre, még kimentem az extra feladatra. Címek alapján kellett megtalálni a pontokat, a pályát. Nem mélyedtem bele nagyon, de jó feladat volt.

SzVTM 7. -Kilián. Nyestéék rendezésében.
A 21 pontos pálya letiltásokkal volt nehezítve. Tetszett, mert a letiltások jó feladatokat szolgáltattak és nem volt sok a hosszú, egyszerű, monoton kerülés.

Az egyesre nagyon megindultam, jó volt így futni, de ez a fajta lendület (mely egyébként nem ártott a tájékozódásnak, tájfutásnak) a kettesig sem tartott. A kettesre majdnem átmentem a letiltotton, átmenet közben vettem észre, hogy figyelni kell, úgy fordultam vissza. Alapvetően jól ment. Ma sem vagyok éppen oly nagyon pihent, de elég éber voltam a tájékozódáshoz, legalábbis annyira, hogy tudjam élvezni ezt a tájfutást. Jó volt, egészen egyben volt a dolog. A futás is meglepően jól ment és a meleg sem zavart, ami szokatlan. Nem nyomtam fullon, de azért nem is spóroltam nagyon. Kellő komolysággal vettem a feladatot és jól ment. Voltak persze hibáim, több megtorpanás, pontatlanság, pontközeli bizonytalanság, de nem volt túl sok. Most ebben láttam a lehetőséget, hogy jól mehetne nekem végre a sprint is. Talán már nem is kell sokat várni rá. Jó játék volt, sok ilyen kéne még. Remélem, a vasárnapi kolozsvári sprintet is legalább ennyire tudom majd élvezni és jól fog menni.

El telt pár perc a pálya és a levezetés között, de nem volt baj. Jó volt, bár azért az érződik, hogy pihennie kell utána a lábamnak, leginkább a lábfejem környékén. Jön is két pihenőnap.

Tegnap is, ma is sokat gondolkoztam azon, hogy most mi is a helyzet és mitévő legyek.

Nem vagyok olyan állapotban, mint szeretnék. A többiek gyorsabbak és frissebbek. A helyzet az, hogy a hétvége tájfutásai eléggé kimerítettek, nem mondhatni, hogy olyan szépen segítik a hétköznapjaimat. Ezek nem olyan tájfutások voltak, amilyeneket szeretnék, és félő, hogy ez most nem is fog igazán sikerülni az elkövetkező pár héten, az ifi eb-ig. Így sérülhet a dolog értelme, nem akarok holmi üres eredményekért gürcölni. Tudom, hogyan kéne csináljam, csak nem ennyi idő alatt. Nincs időm eleget javítani a futásomon. Így hiányoznak az alapvető alapok. Nem tudok olyan állapotba kerülni, hogy a tájfutás igazán jól mehessen. Az ifi eb-re egyáltalán nem biztos, hogy kijutok. Gondolkoztam azon, hogy most így lenne-e helyem az ifi eb-n, akarok-e még egyszer úgy szerepelni, mint tavaly. Vannak most, akiknek jobban ott lenne a helye talán. Készülhetnék inkább nyugodtan, biztosan az időben távolabbi célok felé, valamint a folyamat is cél lenne.

Arra jutottam, hogy van egy csomó minden pozitívum is az elmúlt hetekben és ezen a hétvégén is. Igaz, az ifi eb-ig nem tudom magam igazán jó formába hozni, nem fog az áhított módon menni a tájfutás, de mehet annyira jól, hogy érdemes legyen. Jelentősen javítottam a futásaimon és vannak biztató tapasztalatok. Lehet értelme. Nem ugyanazt csinálnám mint tavaly, így ez már garancia lehet új tapasztalatokra, amiknek lehet értelme. Az elmúlt hetekben már elég sokat futottam, ez eddig nem igazán hozta meg az eredményét, de meg fogja hozni. Mindig is szerettem kísérletezni és megkísérelni nagy kihívást jelentő dolgokat. Erre sokszor alaposan rá is fáztam, de azért sok jó dolog ered ebből. Most is megpróbálom, csak azt remélem, hogy nem fogok lesérülni. Erre sajnos ezzel a döntéssel adok esélyt, de ugyanúgy mehet is. Azt, hogy kijutok-e az ifi eb-re, van-e ott helyem, nem az én dolgom eldönteni. Ez majd kiderül. Sokat sem kell várnom rá, a hétvégén meglesz. A sulis ügyekre nézve aligha jelent ez most egy jó döntést, kéne mit tanulni. Nem baj, most is inkább ezt írom tanulás helyett, szóval erről ennyit. Nem is bánom meg igazán, sose. Szóval rajta!

Mindjárt megyek és futok egyet, csak úgy, hogy a lábamat ne terheljem nagyon tovább. Aztán ott van a szerdai tájfutás és szombat-vasárnap a kolozsvári válogatók. Majd az edzőtábor. Elegendően kell pihenjek és nagyon oda kell figyelnem. Kalandra fel! Egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy menni fog, nem követek el már-már állandósult hibákat, de megpróbálom jól csinálni. Remélem, menni fog, de mindegy, majd meglátjuk.

Petres-tó felé futottam. Nagyon jó kis futás lett belőle. Érződik, hogy itt-ott pihennie kell a lábamnak, de ettől még meglepően jól ment. Szépen futottam és még egészen gyors is voltam néhol.

Picit elment az idő, elengedtem, de elég volt ennyi is.
A fáradtságot nem sikerült kipihenni, de annyira nem vészes a helyzet, csak sokkal jobb is lehetne.

A Hegyesd mellett volt a normáltáv. Kíváncsi voltam, hogy milyen lesz a terep és a pálya, nem számítottam olyan rosszra, de így is kellemesen csalódtam. A terep néhol, szóval majdnem mindenhol elég szutyok (csíp szúr, mar), nem kifejezetten szép, nem is nagyon technikás, de nem rossz terep. Picit emlékeztetett Uzsára és Portugáliára is. A pályánk 10,4 kilis volt 22 ponttal. Jó pálya volt és sok tanulsággal szolgált ez a mai tájfutás.

Az elején nyílt részen volt két pont, ilyen nyílt részre még háromszor is kivittek. Ezek nagyon szavannák, de legalább egyszerre nem volt belőlük túl sok. A négyes szép hosszú átmenet volt útvonalválasztással. Itt stabilizálódott az, hogy jól megy. Jót tesznek a tájfutásomnak a hosszú átmenetek, szeretem őket. Az ötösre ettől még viszont sikerült szívnom egy 20-30"-et, nagyon ostoba voltam. Itt utána elég jól ment, a kilencesre mondjuk megint mellémentem. A pálya fele táján kezdtem fáradni, kezdett felforrni a fejem, pedig volt két frissítő is szerencsére (nagyon kellettek most nekem). Kisebb bizonytalanságok, pontatlanságok, az előre tervezés hiánya be-be jöttek, valamint könnyebben megtört már a növényzet, de nagyobb hibám nem volt. A 20-asra viszont sikerült egy rossz útvonalat választanom, nagy hülyeség volt. Itt ment el a második helyem és vagy két perc. Pedig még futni is bírtam volna a másik útvonalon. A 21, 22-vel nem volt gond, még nyertem is ezeket az átmeneteket. Ez itt már ilyen holtpont utáni futás volt. Jó volt, jól esett a befutás is.

2:40-et kapva Mátétól harmadik lettem. Simán jöhettem volna ennyivel jobbat, de ő sem szívás nélkül jött ennyit.

Nem volt rossz. Elég jól van a lábam.