Training Log Archive: szbotond

Alaposan bemelegítettem és jól felkészültem fejben. A vádlim fájt, de nem olyan nagyon.

Éjszakai ob, Héreg. Egy 8,1 kilis 21 pontos pályát kaptunk.

Az volt a tervem, hogy nagyon odafigyelek a tájékozódásra, megadom neki az abszolút elsőbbséget, nem sajnálom rá az időt és fegyelmezetten lassítok, ahol kell. Alapvetően nem volt rossz stratégia, még ha többször talán túlzásba is vittem. Lassan mentem az elején, többször megálltam tájékozódni és picit talán sok volt, de azt hiszem, alapvetően megérte; volt rá szükség és kezdtem belejönni. A hetes hosszú átmenet volt, megálltam eldönteni, hogy merre menjek. Az útvonal jó lett, de picit sokáig tartott talán a tervezés. A futást nem nyomtam nagyon, de azért haladtam. A vádlim elég kellemetlen volt, elsősorban felfelében, valamint az orrom is folyt, de amúgy rendben voltam, csak azért annyira nem futottam szépen és jól. A pontfogásnál itt volt vagy egy bő fél perc biztosan; túlságosan jobbra mentem és elbizonytalanodtam, de ez még teljesen belefért. Itt értem be a hat perccel előttem induló Péntek Mártont. Ez hogy, hogy nem, picit kibillentett és a türelmes fegyelmezett tájékozódást picit elhanyagoltam; inkább mentem. Lett is belőle egy bő egy perces hiba, ami elkerülhető lett volna, ha tartom magam. A gondok viszont csak fokozódtak, a hiba nem lelassított, kompenzálni akartam (automatikusan). Úgy indultam el a pontról, hogy nem volt meg a kellő koncepcióm. A társaságom elhagytam és végül ügyesen visszakerültem a pontra. Ez azért nem volt semmi, tettem egy kört. Sajnos nem kapcsoltam eléggé, meg kellett volna állni és higgadtan, fegyelmezetten folytatni. De nem ez történt, másodszorra is csak úgy kifutottam a pontról, anélkül, hogy eléggé figyeltem volna a szükséges dolgokra. Nagy sokára kivergődtem egy nagyobb útra, azt se tudtam, hol vagyok. Péntek Marci mutatta meg, hogy hol vagyok. Innen már egyből könnyen megvolt a pont, bő öt perc szívással. Kár érte, nagyon elvesztettem a fejem. Innentől újra visszaálltam az eredeti módba és csináltam szépen, de már sokat szívtam és a belejövésbe nagyon belekavartam. Jöttek futósabb átmenetek, a 14-est szépen megcsináltam a frissítőre. A 15-össel se volt baj, bár az útvonaltervezés itt se ment gördülékenyen (ennek ellenére majdnem nyertem ezt a hosszú átmenetet). A pálya vége viszonylag jól ment, szépen csináltam (igaz, nem is volt túl nehéz). Összességében jó szájízzel futottam be a célba, tetszett ez a tájfutás, ami a fegyelmezett részek túlsúlyának köszönhető.

8:58-at kapva Matyitól 5. lettem. Ez nagy hátrány, de a kibillenés nélkül ott lettem volna az élboly sarkában és talán még jobban is bele tudtam volna jönni, amivel a győzelem sem lett volna elérhetetlen. Elég jó volt a terv, a végrehajtás pedig elfogadható volt elsőre, a nagy kibillenést leszámítva.

Végiggondoltam, hogy eddig idén egy jó tájfutásom volt, a répáshutai válogató, valamint a diákolimpia normáltáv volt még elfogadható. A többi mind szétcsúszott. Fontos lenne mindig megadnom az abszolút elsőbbséget a tájékozódásnak és a futás ehhez igazodva menne a maxon. Ez most jó cél. Bátran kell lassítsak, megálljak, ha a helyzet úgy alakul, ezt kívánja. Amúgy pedig remélem, hogy jól fog menni a tájékozódás és így elég gyors is tudok lenni mellette. Mindenesetre ezt kell most gyakoroljam.

Megpróbáltam elmenni levezetni is, de ez már nem sikerült. A vádlim annyira fájt, hogy nem bírtam futást kivitelezni. Alighanem sebészet lesz belőle. Remélem, nem nagyon kavar bele a jövőheti futásokba. Már várom a Borsod-Hermant, a jó pályákat, és hogy próbára tehetem a tájékozódásom, az imént modellezett stratégiával tájfuthatok. Komolyan kell vennem.

Otthonról futottam egyet, megint jobban figyelve a technikára. Leső-hegy nyerge - Palabánya-forrás - Kiskút - Remete-forrás - Bekénypuszta - utána egy kis felfedezőút - műút - Szeg-földek - Kiskút útvonalon haladtam. Jó futás lett, nagyon jó, élveztem. A lábam már elég pihent volt és jól ment, csak a tüske tájékán jelzett a lábam a 60. perctől. Úgy tűnik, mégis van benne valami, most futás közben begyulladt. Elég kellemetlen volt. Futás után sem sikerült vele komolyabb eredményre jutni, lehet, hogy sebészet lesz belőle, csak az ÉOB után.

SzVTM 9. -Kilián-Észak
Ambrus és Marci főszervezésében folytatódott a sorozat.

Kettőt futottam, az első egy csapatos pontbegyűjtő volt, ahol Kacagtammal és Kristóffal voltam együtt. Így csak kétfelé kellett osztani a 17 elosztandót, 11-et fogtam én. A kötelező pálya 9 pontos volt. Nem ment valami jól, sokat bénáztam, nem voltam összhangban. Egyébként az 5000-es térkép is zavaró volt szerintem. A futás alapvetően nem ment rosszul, de nem volt olyan jó a technika és a betegeskedés pedig erősen érződött. Rosszabbul voltam, mint vasárnap, akkor nem is volt zavaró.
A második egy egyéni (17 pontos) pálya volt, pillangóval, de nagyon egyszerű volt. Ez se ment sokkal jobban. A betegeskedés nagyon nem tetszik most, meg fáradt is vagyok rendesen, ideje pihenni. A lábam egyébként jól volt, de azért továbbra is igényli picit a pihit, az elmúlt két napban nem nagyon volt rá módja.

Edzés után elmentem terepbejárni a következő SzVTM-re, ami a Vörösmaty városrészben lesz. A térkép picit régi, de az edzés jó lesz, gyertek!

Ebbe veszek bele mindent, amit most a tájfutáson túl csináltam. Mivel késtem az edzésre, bemelegítésre nem igazán maradt időm, a kettő között se mozogtam sokat, a levezetést akartam picit komolyabbra venni akkor már. Ez viszont megint nem jött nagyon be, mert egyszer csak elkezdett fájni az oldalam.

Az eltelt hónap: http://www.attackpoint.org/viewlog.jsp/user_10467/...

Eltelt több mint három év 2012 márciusa óta és most újra többet futottam egy hónapban, mint 150 km-t; 212-t! Az elmúlt három évben a 150-et legjobb esetben is mindig csak alulról súroltam (tavaly júniusban egy elírás miatt azt hittem, hogy ennyi megvan, de nem volt meg). Most viszont megvan, már viszonylag rendes mennyiséget tudok futni. Jól ment. Volt, mikor azt hittem, hogy nem fog ennyire menni, több pihi kéne, de aztán mindig ment. Most jelenleg talán tényleg kéne már pihi, lesz is most a hónap elején, de jó, hogy nem kell majd olyan nagyon sok és tudok futni. Jó futások voltak ebben a hónapban; nagyon élveztem és sokat segítettek. Volt sok tájfutás; az alkalmak 2/3-a tájfutás volt (16-szor tájfutottam ebben a hónapban!). Egyelőre talán jobb lenne nagyobb arányban simán futni, de jó volt ez is. A tájfutásoknál jelentős minőségi javulás volt megfigyelhető, mivel jobb állapotban voltam. A hónap végére a több futás hatása már jelentősen érződött az edzettségemen is, sokat fejlődtem egy hónap alatt. Edzettebb és pihentebb is lettem a megszokottnál már, jobban passzolok a jó tájfutáshoz. Sokat javult a futásom és a tájfutásom.
És itt nincs vége, még csak most kezd kibontakozni. Elkezdtem, most jön a folytatás. Itt a következő hónap, tele remek lehetőségekkel. Jó lesz. A futás javítása továbbra is kiemelt téma. Egyre jobban fog menni. Már talán lesznek egészen összeszedett eredményes tájfutások is, de az eredmények között a legfontosabb az marad majd, hogy jót tesz nekem a tájfutás. Szeretem is csinálni.

Katowicében, ilyen kertvárosi részen, a hostessemmel. Ő görkorizott, én meg futottam. Értelemszerűen végig aszfalton vagy kemény burkolaton mentünk, de jó volt és meglepően jól elbeszélgettünk közben. Ami feltűnt, hogy nagyon könnyen ment a futás, szinte egyáltalán nem is lihegtem, pedig a tempó nem volt különösebben gyenge. Ez egy hónapja még nagyon máshogy volt. Mondjuk az idő is nagyon kellemes esti hüsi volt. A tüskés vádlimmal szerencsére nem volt gond; érintésre eléggé fáj még, de futásnál nem zavaró. A tüske (/tövis) nem is tört belém igazán, csak némi maradványt sikerült kiszednem. Nincs nagyon durván begyulladva és a csomó is egyre kisebb. A vége felé a nagylábujjam alatt újra elkezdett fájni, nem volt olyan nagyon komoly, de kéne neki pihi. Az viszont már biztos, hogy ez a négy nap nem a pihenésről szól. Attól még mert nem futok sokat, alvás nélkül nem igazán lehet pihenni, valamint a betegeskedés is csak tovább tart.
(Ez a lengyelországi dolog a sulin keresztül jött, Visegrad project, angolos nemzetközi ifjúsági projekt. Picit EU-s, nyilván. Örülök, hogy megcsíptem az utolsó ilyen lehetőséget, kár lett volna, ha kimarad az életemből...)