Training Log Archive: szbotond

Lehetett volna alaposabb, komolyabb. Tegnap elmaradt az átmozgató, de talán nem baj, a selejtező is megteszi.

Mánfán, a tavalyi diákolimpia terepén. A pályánk 3,3 kili volt 13 ponttal és elég sok szinttel.

Nem vettem nagyon komolyan a selejtezőt, nem is kellett, de azért egy picit jobban lehetett volna. A futásban a felfelék spórolása oké, de a többit jobban kellett volna tolni. A komolyabb lefelékhez mondjuk a bemelegítés is kevés volt. Az nem jött össze, hogy spórolás mellett ne szívjak, spóroltam tájékozódásban is. Az eleje még jó volt, de a négyesre volt egy nagyobb hülye hibám. Aztán a metsződéseknél se ment túl jól. A tereppel sikerült jól ismerkedni, elég kemény.

4:09-et kapva Matyitól 9. lettem. Nem olyan rossz ez, bár ilyen 5.-6. hely környékére gondoltam. Délután egy alapos bemelegítést követően nagyon ügyesnek kell lennem.

Le a kihelyezett rajtból plusz egy nagyon pici. Lehet, hogy érdemes lett volna többet is futni még.

Futás - torna - tempósabb futás. Jól megcsináltam, igaz, picit lehetett volna több is, csak a vécézés közbejött. Éreztem az erőt, nem ment rosszul a futás.

A pályánk 4,2 kili volt 18 ponttal.

Az egyesre szépen kezdtem; volt pár biztonsági megtorpanás, de meglepetésre nyertem az átmenetet. Jó kezdés volt, nem azért nyertem az átmenetet, mert nagyon nyomtam és túlzottan belekezdtem, hanem mert szimplán jól csináltam (szerencsésen). Tovább viszont már nem vezettem, a kettesre elszálltam alaposan. Nem teljesen úgy kiviteleztem az átmenet elejét, ahogy elterveztem és picit máshová lyukadtam ki, ami eredményezett egy kis zavart. Idő volt, mire felfogtam, mi van, de legalább ezt viszonylag higgadtan csináltam. +45-50" lett. A hármasra megint jött sok bizonytalanság és hiba, itt még nem volt az igazi a kontakt a térképpel, nem éreztem eléggé. Felé toltam, plusz 25-30". Sajnos a négyesre folytattam a sorozatot, az első útra már azt hittem, hogy a második -elég gáz figyelmetlenség és plusz 40-45". Zsinórban szívtam tehát három pontra, innentől kezdve viszont szinte semmit. Sikerült belemelegedni a tájékozódásba is, bár ezt követően is mindig inkább biztosra mentem és sokszor lényegesen többet néztem a térképet, mint az szükséges lehetett volna. A futás elég jól ment, de nem tudtam teljesen kifutni magam, mindig lassítottam a tájékozódás miatt. Tartottam attól (valószínűleg most abszolút jogosan), hogy ha jobban nyomom és fáradtabb leszek, akkor újra szétesik a tájékozódás. Azért így se ment olyan rosszul, egész jól belerázódtam a dologba. Élveztem is. A terep nagyon kemény volt, igazi extrém tájfutás volt néhol. A nagyobb meredek völgyek és a gallyazások komoly kihívások voltak. Sok esetben biztos lehettem volna ügyesebb is. A tízesre az útvonalválasztásom nem igazán jött be, pláne úgy, hogy itt a kivitelezés megint nem a terv szerint történt. Más ilyen jellegű hibám nem igazán volt. A 12-esre értem be az előttem induló Ormándi Lázárt, eredmény, hogy ez most egy csöppet sem zavart meg. A végét sajnálom még egy picit, hogy ott nem tudtam gyorsabb lenni, de hát ez most ilyen lett.

Összességében idén is összekapartam magam a középtáv döntőjére és egy egészen elfogadható, legalábbis a lehetőségekhez mérten jó tájfutást sikerült produkálnom. Élveztem is és fel is dobott. Az elején durva hibaként bennemaradt 1:50-2', amiért kár, de örülök, hogy össze tudtam szedni magam. Végül 2:23-at kaptam Matyitól és ezzel negyedik lettem. Emiatt se szomorkodtam most.

Nagyon megdolgozott a kemény terep, szóval ezért is fontos volt. Jól esett, megtette, amit kellett. Jó volt, hogy Eszti és Száva is csatlakozott.

Barátommal a Királyasztaltól. Az útvonal Királyasztal, Ortás-tető, Andó-kút felé tovább, majd vissza volt. Barátom el akar kezdeni futni és most elmentem vele. Nagyon nem bírt futni, csak a teljes idő 50%-ában futottunk, akkor se gyorsan. Az erőt nem éreztem magamban és nem ment különösebben jól, de azért jó volt. Az idő nagyon remek volt, meg a helyszínek kevéssé ismertek voltak.

Gondoltam rá, hogy inkább majd délután otthonról futok még egyet, de aztán a Forrás-völgy mellett döntöttem. Jó döntés volt. A gyönyörű útvonal jórésze ismeretlen volt és nagyon tetszett. A futásba is elkezdtem jobban belejönni, visszafelé már egészen jól ment. A végén futottam még pár változatos repülőszerűséget is. Az első még nem igazán esett jól, de aztán nagyon. Nem túlságosan, de kellemesen elfáradtam a végére. Összességében nagyon tetszett így ez a délelőtti futás, nagyon jóleső érzéssel fejeztem be. A hétvége szempontjából ugyan lehet, hogy nem volt a legjobb felkészülés, de még az is lehet, hogy mégis. Van idő még pihenni, csak azt remélem, hogy sehol sem fog majd kritikus fáradtság jelentkezni.

Kékmező felé egy darabig, majd vissza. Az első pár száz méter nagyon jó volt, de ennek valahogy drasztikusan vége lett.

SzVTM 8+3 -Esőház.
Az elmaradt Herman váltó kárpótlásaként volt tömegrajtos farsta edzés. A pálya 4,7 kili volt 24 ponttal. A terep új volt, Száraz-tó-völgy.

Hát, hogy, hogy nem, ez lett az elmúlt időszak leggyengébb tájfutása. Az egyes pontra kerek tíz percet mentem, nagyon gáz volt. Próbáltam fogni innen, majd onnan, többször is (persze ügyetlenül és szerencsétlenül), egyszer végül meglett. Innentől értelemszerűen egyedül maradtam. Ezt a hibát már nem tudtam überelni, de ezután is nagyon rosszul ment. Picit el is kedvetlenedtem, nem értettem, mi van. Az igyekezet hiábavalónak tűnt arra nézve, hogy változtassak. Álmos, fáradt, de leginkább nagyon tompa voltam. Nem éreztem se a távolságot, se a szintet, az irányról nem is beszélve. Nagyon rosszul ment a tájékozódás, nagyon gyenge volt a kontakt a térképpel, az összhangtól messze voltam. Rejtély, hogy mindez miért volt most ennyire durva, nem tudom magyarázni. Lehet, mindegy is, csak azt remélem, hogy most többször ilyen nem lesz. Végülis örülhetek, hogy nem a kob lett ilyen, csak az a baj, hogy nem érzem a garanciát arra, hogy az máshogy lesz. A futásnál sem éreztem nagyon az erőt, de legalább elfogadhatóan ment, voltak biztató elemek. Úgy néz ki, van ez így, pedig tök jó edzés lehetett volna.

Matyival és Petykóval még egy picit. Nem esett rosszul, de jól se. Nem voltam valami feldobott edzés után és hiába próbáltam értelmezni, hogy mi van.

Otthonról a húgommal és egy kedvenc kutyájával. Az idő olyan nettóidő-féleség. Az útvonal Kiskút, ott egy kör, majd Palabánya-forrás, Bodnár-kút, jelzés és le. A húgom elég sokat (vagy legalábbis gyakran) fut kutyákkal, úgyhogy most elmentem vele megnézni, hogy mégis mi a helyzet. Az elején elég gyorsan ment, én se mentem volna sokkal gyorsabban. Ebben persze lihegett sokat és kb. 25 percig bírta rendesen. Utána el is kezdett nyöszögni, hogy futni kell; a lassabb nem igazán jött be neki, pedig nyilván már az elejétől mondtam neki, hogy túl gyors. Gondoltam, ha fárad, akkor majd lassít, de inkább megállt sétálni. Elég sok séta volt itt benne részéről felfelé és nem csak felfelé. Én inkább hasonló tempóban, de futottam, néha plusz távval. Aztán szintben és lefelé már ő is folyamatosan futott az utolsó 20 percben -a lihegésből alább véve. Jó volt, nekem is, bár azért néha mentem volna. Azért is jó volt, mert tanulni kell, hogy hogyan fuss kezdőkkel és hogyan segíts nekik. A meleg most nem volt az előző napiakhoz fogható, de azért közel sem volt ideális futóidő. Kell még majd hasonló, még ha picit rövidebb is eleinte. Bele tudna jönni szépen, csak még nem jutott el oda, hogy folyamatosan fusson anélkül, hogy meghalna, ellenkezőleg inkább élvezné. Ebből kifolyólag az akarata se valami erős a dologban -nekem nem igazán hiszi, hogy jó lenne. A tájfutás iránt se valami lelkes, bár jól menne neki és jót tenne neki.

Otthonról futottam Petres-tó, kőbánya felé. Egy átmozgatást mindenképpen akartam a tegnapi után, de mivel úgy volt kedvem, egész lendületes lett néhol. A technikára figyelgettem, de nem olyan nagyon most. Jó volt, ilyen későn már az idő is kellemes volt.