Training Log Archive: szbotond

Rendesen. Ma nagyon szép idő volt, csak én voltam kicsit fáradt, jó lett volna többet aludni az éjszaka.

A harmadik napon a váltó után mehettünk ki egy középtávra. A terep a Bivalyos névre hallgat, legeltetett, ligetes, technikás terep. A pályám 4,3 kili volt 17 ponttal.

Jól elindultam, de az egyest nem sikerült jól megfogni. Minimum egy perc bennemaradt, mert nem értettem a térképet. A fosisárgát sem értem még mindig, többnyire ugyanolyan volt mint a sima. A kettesre is bénáztam picit. A négyes egy hosszabbacska átmenet volt, ahol sikerült úgy átmennem a kívánt úton, hogy nem tűnt fel. Végül teljesen más lett a kivitelezés, mint amit elterveztem. Eddig bennemaradt kb két és fél perc, de innentől már csak apróságok voltak. A tempóm nem volt komoly, egyrészt megtört az elején, másrészt fáradt volt a lábam, nem ment olyan jól a futás. Tetszett a pálya sokpontos, pörgős második része, még ha nem is pörögtem rá igazán. Jó lett a mai tájfutás is, bár az előző két nap jobban sikerült.

Nem ment könnyeden. A lábszáram túlterhelt, igaz, nem olyan nagyon, de kellemetlen. Holnap a sprintet még jó lenne fullon megnyomni, de aztán pihenhet. A lábszáram regenerálódása viszont már egyáltalán nem biztos, hogy kíván futásmentes napot.

Alaposan megvolt. Már itt a rajtbamenet is nagyon csúszott a sár; sok eső esett, még ha épp el is állt.

A második napon a hosszútáv terepén, azt követően került sor a kísérőversenyre. A pályánk 7,7 kili volt 18 ponttal. A terep extrém állapotát nyújtotta, még sose futottam ennyire vizes, sáros, csúszós terepen.

Elég jól ment megint a tájfutás, immáron zsinórban harmadszor mentem durva hiba nélkül. Jól ment a futás is, nem nyomtam nagyon, de azért haladtam. Voltak persze pontatlanságok, kisebb elbizonytalanodások, de nem olyan sok. A legnagyobb megakadás a hosszú átmenet elején volt, itt nem sikerült előre eltervezni az útvonalat. Élveztem is, tetszett, még a csatakos körülmények is. Sajnos a végébe belerondított egy rendezői hiba, nem volt kint a 13-as pont. Ráfutottam erre is rendesen, de mivel nem volt pont és annyira nem voltam biztos a dolgomban, továbbmentem egy picit. Aztán jöttem vissza, körülnéztem többször is. Idővel már 100%-ra is megállapítottam, hogy hol kéne lennie a pontnak, de nem akartam elhinni, hogy nincs kint. Körülnéztem a környéken is, de sehol semmi. Kb. hét és fél perc után hagytam ott, nem dobott fel a dolog. Innen a vége már semmi extra, szépen bejöttem. A rendezők nem vették ki a szóbanforgó átmenetet, így ezt a napot csak szűken nyertem. 52:30 körül jöttem volna, úgy, hogy nem nyomtam igazán és a koncentráció is fokozható lett volna még.

Le a közeli patakhoz és a sár nagyjának lemosása. Tisztább lett a cipőm, mint futás előtt.

Alaposabb bemelegítésre volt szükség, meg is adtam. Nem ment valami szépen a futás, de amúgy nincs gond.

Trassylvania Open 1. nap, Compass Cup. Egy vizes (az eső már elállt) tájfutással kezdtünk az Erzsébet-forrás nevű térképen. A középtávú pályám (F18) 4,4 kili volt 12 ponttal. Nem volt valami technikás, de azért nem volt rossz.

Az egyes pontra menet bizonytalankodtam egy keveset, de aztán jól ment. Itt rögtön be is fogtam egy két perccel előttem induló románt. Hosszabb, alapvetően futósabb átmenetek jöttek. Néhány lefelét nagyon jól esett gyorsan futni. Jól mentek a dolgok, igaz, volt pár elbizonytalanodás, megtorpanás, volt, hogy megbomlott az összhang, de sose volt nagy gond. A futás is elég jól ment. A pálya felétől aztán újra technikásabb lett valamivel. Egy nagyobb hibám volt, de az se olyan durva hiba. Az volt, hogy rosszul futottam ki a hetesről és rossz is lett az útvonalam (~bő fél perc). Volt, hogy nem igazán tudtam, mi az ábra, de mindig elég információm volt, nem volt szívás. A román srác el tudott jönni a tempómmal majdnem a legvégéig, a kisebb megakadások is segítették. Gondoltam rá, hogy lerakjam, de inkább nem foglalkoztam vele. Piszok nagy szerencséje volt, mert tájékozódni amúgy nem tud. Ő lett a második, én pedig nyertem. Nincs nagy mezőny. Élveztem ezt a tájfutást, elég jól ment. Jó, hogy megint nem volt durva hibám. Összességében picit jobb passzban talán két perccel tudtam volna még jobbat jönni, egy perc a tájékozódásból, a másik a futásból, de ez már nagyon fullmax lenne egyelőre. Így is elég jó légvonalkiliátlagot jöttem, hegyi terepen nem is tudom, jöttem-e már jobbat. A holnapi remélem csak még jobb lesz.

Szükséges volt és jól esett, de nem ment elég könnyeden. Jobban kell mennie, már csak azért is, hogy ne durranjon be megint a lábszáram. Némi komolyabb fáradtságot éreztem a pályából, amire közben nem lettem figyelmes.

Ma jelzés, Kis-som-völgy, Ivánka-galya nyerge, felső út, Fövenyes-bérc, jelzés felé futottam. Az előző napiakhoz hasonló futás lett, de azért persze közel sem ugyanolyan. Jó volt és kellett is, de nem ment különösebben jobban, mint tegnap. Ha hazajöttem, akkor folytatódik a sorozat és sokat kell majd szisztematikusan javítanom a futásomon.

Otthonról Petres-tó, kőbánya felé. Jó futás lett ez is és kellett is a napba. Jó, hogy már annyira nem fáradt a lábam, hogy ennél többet kéne pihenni. A technikát alakítgatom és alakulgat. Csak a cipőm zavar egyre inkább, nem sikerült úgy beállítani, hogy ne kezdje el húzni, nyomni, nyomorgatni a sarkam.

Otthonról Kékmező felé, majd Sár-völgy, alsó út, Fövenyes-bérc és jelzésen vissza. Jól ment a futás és ezt sikerült menet közben jelentősen javítani is. Megint sokat figyeltem a technikára és ment is. A tempó se volt már olyan gyenge. Nagyon élveztem, nagyon jól esett ez a futás. A végére azért több helyen érződött a fáradtság a lábamon, de hisz ez érthető.

Ez a hétvége jelentette a tavaszi szezon csúcspontját. Végül is nem ment olyan rosszul. A futás egyértelműen jól ment, az edzés hatása érződik, még úgy is, hogy kifejezetten gyorsítások eddig nem is voltak. A tájékozódás nem ment éppen valami jól, de a szerdai széteséstől kezdve újra egyre csak javul a dolog. Ez az egész tavaszi szezon csak másodsorban szólt a versenyzésről, elsősorban már inkább a jövő évre kezdtem el készülni. Nem haladok egyelőre olyan rosszul. Most a hétvége után van kedvem az EYOC Touron versenyezni és picit javítani, fokozni, finomítani a tájfutásom. Ez jó. Aztán pedig jön majd három hét, ami csak a futás fejlesztéséről fog szólni.

Elég volt most ennyi.

A tegnapi tereppel azonos volt a váltó is. A váltóösszeállítás a szokásos volt: Milán - én - Matyi. A pályám 4,6 kilis volt 16 ponttal.

Milán a negyedik helyen érkezett és hozott majdnem hat perc hátrányt a nagy vetélytárs sparitól. Mindezek viszont egyáltalán nem lomboztak le. Az egyesre a kinézett utam egy szakasza tele volt gallyazással és bénáztam picit, de nem volt nagy gond. A kettest nagyon szépen csináltam és a közeli hármas is jól megvolt. Utána is szépen folytattam, csak az ötösre volt egy apró mellémenésem, majd a hetesre bizonytalankodtam nagyon-nagyon sokat. Az átfutóig innen megint elég szépen ment, viszonylag könnyeden és gyorsan is. Nem nyomtam nagyon; a tájékozódás elsőbbsége sajnos most ezt is jelentette, de örültem, hogy nincs nagyobb hiba. A kiskör meglehetősen hosszú volt, de tetszett ez a része a pályának. Itt többhelyütt lényegesen jobban le kellett volna egyszerűsítenem a tájékozódást és jobban futni, de amúgy elég jól ment. Élvezni továbbra is, sőt egyre inkább élveztem. Kiegyensúlyozott tájfutás lett és az egyik legjobb az eddigi szezonban.

A harmadik helyre hoztam a váltót; egy percen belülre jöttem a pécshez képest, viszont a sparival szemben csak 1:32-vel tudtam csökkenteni a hátrányt, ami így egy elég tekintélyes 4:21 maradt. Matyi azonban óriásit futott, aminek köszönhetően végül megvédtük a váltóbajnoki címet. Én a harmadik legjobb időt jöttem, Matyitól 6:53-at kapva.