Training Log Archive: szbotond

Bánya, Petres-tó felé. Még szárazan indultam, de húsz percnél megérkezett a nagy zuhé. Jó volt, tetszett ez így és utólag nagyon sajnálnám, ha korábban mentem volna futni. A jég részét mondjuk nem bánom, hogy nem vitte túlzásba; így még pont jó volt, csak finoman csipkedett - még nem is tapasztaltam ilyet. A mai edzésnek ez volt a jobb része, mert a futás nem ment jól. Nem állt úgy össze a dolog, hogy ez is igazán jól essen. Holnap szünnap; nem fog megártani.

Jelzés, Sár-völgyi hullámos szintút, alsó út, felső út. Jól ment, jól is esett. Érdekes volt, hogy különösebb figyelem nélkül, pár feltétel megadása mellett a technika hogy továbbfejlődött. Többnyire elég gyors tempóban haladtam és volt még benne egy másfélperces, az elején fokozójellegű gyors is. Aztán jött a sok felfelé és mire felértem, rám jött a fosás. Törlésileg nem voltam felkészült, de a természet gondoskodott rólam pár általam kétrétegűsített kiváló minőségű selymes lapulevéllel. És nekem eleinte még fenntartásaim voltak!

A felső út egy pontjától csináltam az alsó utat érintve a Fövenyes-bérc végéig. Jól esett nagyon. Nyomtam elég rendesen, igaz, néhol kellett fékezni is (175 szint volt benne mínuszba, és nem egyenletesen...). Kellemesen elfáradtam benne.
Van még egy másik kezdési lehetőség is, úgy jóval hosszabb. Majd tesztelem azt is egyszer, a "Legyen Lefutás Kisgyőrben is!" projekt folytatásának keretében.

Vissza a jelzés mentén. Jól esett ez is. Az edzés elején még meleg, fülledt idő volt, de a végére megcsapott a közelgő zivatar friss előszele.

Induláskor még nem döntöttem el, mit is futok pontosan; csak tervek voltak. Attól függött, hogy mire bólint rá a testem is. Örülök neki, hogy jól bírta, nagyon élveztem. A lábszáramnak se volt annyira megerőltető, szerencsére sikerült úgy futni. Holnap átmozgatás, aztán szünnap következik valószínűleg.

Kiskút - Nagy-Dobrák-lápa - Szeg-földek - Kiskút - Várerdő lett az útvonal. Kellemes futás lett, nagyon jól esett és nagyon jót tett a napomnak. Most a technikázás már nem volt annyira komolyan véve, inkább csak mentem (az látszik, hogy az alap tempóm az lasabb lett, de ez csak átmeneti állapot). A lábamnak jól jött a pihenőnap és alighanem lesz majd még egy az edzőtáborig.

Csak lett itt egy futásmentes nap. A betegeskedést leszámítva már majdnem egy hónapja nem volt, de jól jött a pihenő. A nyújtás, lazítás, erősítés persze nem maradt el, inkább extra lett.

A Sár-völgyi (hullámos) szintút elejéig. Az első métereket követően volt egy gyorsabb szakasz. Jól esett, jól ment és jó volt látni, hogy (bár ez nem olyan nagy dolog, de) valaha volt legjobb formámban vagyok.

A Sár-völgyi kellemesen hullámzó szintúton futottam 7Xkb.1'-et, egyperces koccolós közökkel. Jól esett és elég jól ment is. Nem azért csináltam ezt, mert a technikázással már készen vagyok. Haladtam vele, talán nem mindig a legoptimálisabb módon, de látszik eredménye (már lényegesen másképp futok, mint mondjuk május elején, és jobban). Viszont az is látszik, hogy még jódarabig elleszek vele, mert időigényes. Mivel azonban vannak közben versenyek, meg nekem is jól esik, ezért kellenek ilyenek. Másrészt talán annyira nem is zavar bele, sőt van egy olyan feltételezésem, hogy segítheti is (ha kellőképpen odafigyelek arra, amire kell). Ez ma igazolódni látszott. Az is megvan nagyjából, hogy miként lehetek máris kíméletesebb a lábszárammal, de ettől még most biztosabb lehet egy pihenőnap. Majd meglátom, csak az a biztos, hogy az edzőtáborra nem szabad fáradtan érkeznem meg.

Lazán vissza, nem teljesen ugyanarra.

Petres-tó felé. Nem éreztem végül szükségét pihenőnapnak, de holnap azért reformálnom kell valahogy ezeket a futásokat, mert már közel sem az igazi.

Kiskút felé. A felkelés elég nehezen ment, nagyon gáz volt, utána meg most nem volt többre időm. Ez mondjuk nem is baj, mert mikor nem megy jól, egyáltalán nem olyan kíméletesek ezek a futások. Valahogy javítani kéne a dolgokon. Amúgy lehet, hogy lesz pihenőnap is, márcsak az edzőtábor miatt is.