Training Log Archive: szbotond

Kiskút - Nagy-Dobrák-lápa - Szegföldek - Kiskút felé.
Az elmúlt két napban történt egy csomó előremutató változás, aminek tudok örülni. Nagyon szépen sikerült pihenni; jól, gyorsan pihentem. A szegedi hétvégére igazából azért nem sikerült a futást jobban összehozni, mert a pihenés nagyon nem ment. A sprintek miatti húzódás is komolyabb volt, mint gondoltam volna, de ha rendesen tudtam volna pihenni, még ebből se lett volna gond. Most viszont jól ment, szépen, így ma már picit kívántam is a futást. Nem nagyon, de azért kimentem egyet futni, mert a betegeskedés is múlóban van már. Jól esett. Nem mindig ment kifejezetten jól, de többnyire igencsak jó volt, biztató a továbbiakra nézve. Csak egy dologgal nem bírok még mindig eléggé kijönni, ez pedig a cipő-ügy. Jelenleg nincs egy olyan cipőm, amivel minden stimmelne és sokat tudnék benne edzeni. A sarkammal kezdődött a gond, aztán meg ha erősebben bekötöttem a cipőm, az további problémákat vetített előre...

Eredetileg úgy gondoltam, hogy nem tartok pihenőnapot, vagy max egyet, inkább lazábbakat futok, de aztán máshogy alakult. Kezdjük ott, hogy a lábam bár nem különösebben volt kritikusan fáradt, a pihentségtől messze volt és a sarkam problémája mellé bejött a talpam is, ami nem túl biztató. Mindemellett fáradt voltam és egy kis megfázós betegeskedés is felütötte a fejét. Meg vagyok győződve arról, hogy erőltetéssel, erőltetettséggel úgysem viszem semmire és amúgy sem érdemes. Az elmúlt időszak nem mindig volt a legjobb, nem tudtam mindig elég lelkesedéssel, jó kedvvel, jó érzésekkel csinálni. Többször túl sok volt talán, a tájfutás is, szóval ideje egy picit ideálisabb módon csinálni és most pihenni is. Ahhoz pedig, hogy ebből több lehessen, a körülményeket kell létrehozni.

Megvolt ez is. Pozitívum, hogy a szombati döntőn tudtam egy elfogadhatót tájfutni és végre lett egy jó ROB eredményem. Negatívum, hogy nem voltam valami jó állapotban. Megviselt a sulikezdés és adódtak problémák, amiket nem tudtam igazán rendesen kezelni az elmúlt két hétben, meg amúgy se jött minden össze. Ezeken mindenféleképpen sürgősen javítani kell. Erre vannak terveim; remélem, sikeres leszek. A Cseh OB-ig hátralévő két hét elsődleges célja, hogy minél egészségesebb legyek, minél jobb állapotban legyek, a pihentség létrehozása mellett őrizzem meg az edzettségem. Jó lenne, ha újra rendesen kívánnám mind a futást, mind a tájfutást. Az edzettség növelése ezek után csak másodlagos cél. Amik e téren szóba jöhetnek a sok újra tényleg laza könnyű és hosszabb futások mellett: repülők a gyorsaság és rugalmasság megőrzése és fokozása érdekében, valamint egy-egy gyorsabb tempófutás jellegű futás, de az idő szűke miatt ezek lehet, hogy inkább majd a hazai ONEB-re való készülés tárgyát fogják képezni.

Ez nem lett éppen túl sok, gyorsan jöttek a dolgok. Picit jó lett volna szokni a futást, de amúgy jól volt a lábam. Azt a kicsit aggasztó tényt leszámítva, hogy a tegnapi után elkezdett fájni a talpam - szerencsére reggelre jobb volt, illetve gyorsan bemelegedett.

A tegnapival azonos központtal került megrendezésre az első hivatalos sprintváltó ob. A váltónk összeállítasa: Anka - Matyi - Én - Eszti. A 24 pontos pálya első fele a döntő terepén haladt (de egyszerűbb volt), majd a kiskörnek egy keskeny, gyors park adott helyet.

Anka jó futással kezdett. A 6. helyen jött, de nem nagy hátránnyal és pl. a legfőbb rivális spari1 előtt. Matyi ezután magasan a legjobb időt futotta a versenyen, és elsőnek hozta a váltót 45" előnnyel, 1:06-tal a spari1 előtt. Itt jöttem én:

Lényeg a lényeg: nem rontottam el nagyon. Egy biztonsági jellegű futásom lett egy nagyobb útvonalbeli és pár apró hibával. Nem ment igazán jól, vagy legalábbis gyorsan nem. Végig teljesen egyedül voltam és emiatt picit talán belankadtam, nem volt komoly a tempó és a végére se futottam ki magam igazán rendesen. Mögöttem Danca sorra befogta az embereket és bolyban tolták. 30" előnnyel küldtem ki Esztit. (Matyitól 56"-et, Csongortól 39"-et kaptam és a kilencedik legjobb időt jöttem a fiatalabbakkal is kibővült mezőnyben.)

Eszti is ügyes volt. A kiskörön befogta Mantuano Eszti, így kemény küzdelem lett a vége, de a mi Esztink eldöntötte a versenyt a gyűjtő bravúros fogásával. Bajnokok lettünk! Jó, hogy idén a diákolimpia és a VOB után már a harmadik nagy váltógyőzelemben is benne lehettem - igaz, jellemzően csak közepes jellegű (de legalább stabil) tájfutásokkal.