Training Log Archive: szbotond

Amikor kiérkeztünk a versenyközpontba, úgy rendesen kedvem támadt tájfutni. Persze tudtam, hogy ez nagyon esetleges, hogy úgy mondjam... Miután már majdnem megfagytam a tízfokos karanténban, elkezdtem melegíteni és elég bíztatóan ment. Nem éreztem nagyon zavarónak, tudtam futni. Persze tudtam azt is, hogy egyetlen rossz lépés okozhat olyan problémát, ami miatt véget kell vetnem a mai próbálkozásnak.

Az idei verseny terepe Sumperk mellett található, kb 650-960 m magasan, szép fenyvesben. Eddig leginkább talán az ausztriai válogató alkalmával futottam hasonló terepen. A pályánk 6,2 kilis volt 13 ponttal.

Végigmentem. Nagyon óvatos voltam, a lefelékben különösen is ügyelnem kellett a lépteimre, de szerencsére akadt két hosszabb útfutós kerülő is szintben. A végén a lefelében kezdtem csak igazán érezni, ott így alig bírtam vánszorogni, de azért még simán be tudtam fejezni a pályát. A futás terepen, illetve lefelé nagyon lassú volt, amit úton igyekeztem némileg kompenzálni. A tájékozódás nem ment valami jól. Pontközelben volt több kisebb-nagyobb hibám, ami picit betudható a terephez való alkalmazkodásnak is, illetve a lábam miatt nagyon nem akaródzott plusz körökbe kezdeni. Sajnos ezen felül is volt sok pontatlanság. Nem volt egy nagy tájfutás, de azért volt, mikor jól esett és a terep meg tetszett - szeretem az ilyen üde mohás fenyvest a sok hepehupával, szép sziklákkal...

Mikor beérkeztem és megkaptam a papírt, már egyértelműnek éreztem, hogy bejutottam az 'A' döntőbe. Hasonlóan a tavalyihoz, 6:08-at kapva a kilencedik (utolsó) helyen qualifikáltam magam. Hogy holnap mi lesz, megint fogalmam sincs. Azt tudni vélem, hogy tökéletes nem lesz, ugyanakkor meg fogom próbálni. Ha olyan lesz, mint ma a pálya végén, azt sokáig nem fogom vállalni.

Edzés az ob terepének környékén Sobotínnál. Igazából lehet, hogy ennyit se futottam. Nem volt jó, lefelében különösen nem. Félig sétálva megfogtam két pontot, majd leültem a sziklák közt. Szép volt; a hangulatom eleinte persze nem volt túl jó. Nem igazán értettem, hogy miért kellett most ez a sérülés (hogy - valószínűleg - begyulladt az a kötőszöveti hártya, ami a talpi ínt a sarokhoz kapcsolja), de aztán elfogadtam és próbáltam inkább előre tekinteni, arra figyelni, hogy mit tudok csinálni. Holnap meg megint megpróbálom, meglátom milyen és ha nagyon rossz, nem fogom erőltetni.

Futottunk tesin egy kétszázat, kb három órával azelőtt, hogy elindultunk a Cseh OB-ra, és sikerült lesérülnöm. Még viszonylag meg is volt a bemelegítés, de ettől függetlenül a bal sarkam alatti sérülés jóval intenzívebben kijött, mint a sprinthétvégén. Mindemellett nem is ment jól a sprint; augusztus óta elég katasztrofálisan mennek - nem volt igazán jó így ez az augusztus, hogy teljesen elvesztettem a rugalmasságom... A hétvége így nem tudom, hogy lesz, fogalmam sincs. Mérgelődhetnék, mondván hogy ha nincs ez a kétszáz, akkor minden rendben, de ez nincs így, mert ha egy ilyen problémát okoz, akkor komoly gondok vannak...

A tegnapelőtti útvonal újra terítékre került. Könnyűt futottam, de nem ment olyan szépen, mint az elmúlt két nap.

Itthonról a Sár-völgy oldaláig. Jól ment a futás és jól is esett. Sokkal szebben megy, mint korábban. Egy kis odafigyeléssel úgy látom viszonylag könnyen sokat fogok tudni javítani a technikán, ha majd eljön az ideje (mondjuk szezon végeztével).

Egy kis pörgetés a Sár-völgyi hullámos szintúton. Nem ment mindig jól, de összességében jól esett és kellett is. Nem volt jó, hogy a sok edzés után augusztusban nagyban veszítettem a tempót illető rugalmasságomból.

Vissza majdnem ugyanarra. Nem nagyon figyeltem a futásra, mert picit elkalandoztak a gondolataim. Kellemesen könnyűre vettem.

Ugyanazt futottam mint előző alkalommal, már csak az összehasonlítás lehetősége miatt is. Minden erre irányuló igyekezet nélkül, ugyanolyan intenzitás mellett másfél perccel gyorsabb voltam most. Nagyon szépen ment a futás, élveztem is, nagyon jól esett. Az elmúlt napokban többször feljött, hogy milyen jó lenne, ha tudnék futni egy jót - ez most megvolt. Annyira jó lenne, ha egy ilyet minden nap képes lennék futni!
Eddig a pozitív része. Sajnos meg kell említenem, hogy nem értem miért, de a sarkam-talpam környéki gyulladásokat illetően nem javult megnyugtatóan a helyzet. Annyira nem rossz, hogy a hétvégével bezárólag nem tudnék rendesen futni, de utána nem tudom, hogy lesz.

Végül egy egészen hosszú szünetet tartottam; egyrészt a sarkam környéki gyulladás miatt, másrészt pedig jót tett ez a hosszú pihenő. Az elmúlt időszakban halmozódott némi fáradtság, amit jó volt így kipihenni. Már június eleje óta nem pihentem ennyit, most pedig jó pihentebben indulni neki az idei szezon végének, amikor komoly versenyek vannak soron. Minden tekintetben jó volt egy picit megújulni. Erősítés volt, de nem sok, nem volt erőltetett.