Training Log Archive: BiankaDTC

A megyetáblától számítva 8 km.
Kocsival lementünk a megyetáblától apummal.
Ez most tényleg halálos volt, főleg a második része. Egyszer álltam meg pihenni fél távnál. Aztán jött még csak a kanyargós, meredek rész. Még az elején elég bizonytalan voltam, de most végig furcsa volt. A karjaim és a vállam készült ki teljesen és másnapra a lábaimat is nagyon éreztem. Durva volt.

Itthonról - Fehérkőlápai-dózer - gerincen végig a bükkszentlászlói temetőhöz - Esőház - futás útvonalán le - haza.
Elég gyengének éreztem magam, ezért nem is siettem sehova. Csak kiélveztem minden percét. Főleg úgy, hogy apukám Cannondale-vel fogok menni jövőre!! ÉS most azzal voltam kint. Nagyon furcsa volt, de eszméletlenül jó. Hatalmas különbség van egy összetelós bringa között és mondjuk az én előzőm között. Olyan volt mikor mentem a dózeren, mintha betonon mennék. Meg sem éreztem a köveket vagy a bukkanókat.
Azt vettem észre, hogy lomhábban indul el (valószínűleg mert nagyobb), viszont ha elindul...Lefelé nem éreztem még ilyen jól magam soha. Még a kanyarokban elég bizonytalan voltam. Másabb irányítani sokkal.
De azt hiszem szerelmes lettem ebbe a bringába. Egyszerűen tökéletes! Már alig várom a jövőévet, hogy ezzel tudjak bizonyítani.

Csókás
Az antibiotikumnak köszönhetően nem éreztem magam a toppon. Gyenge voltam és a fejem is fájt. csak lájtosba mentem.
Már egyre jobban érzem magam alatt a "sít". Még elég sokat kell gyakorolnom ahhoz, hogy úgy tudjak menni, mint a profik.

Lillafüredi busz végállomástól Hollóstetőig, majd még tovább Bükkszentig a nagy kanyarig.
Tyű hát nagyon kemény volt, de élveztem. Azt hittem sokkal jobban fogok szenvedni. Apukám jött mögöttem kocsival.
A lusta-völgyi sorompónál megálltam pihenni és aztán Hollóstetőnél a lefelében beszálltam a kocsiba (azért lefelé még nem vagyok vele ennyire bátor) és lementünk a buszmegállóba.
Néha teljesen úgy éreztem, mintha profi lennék. De sajnos ezek a pillanatok hamar elszálltak. Kicsúszott a botom, az egyensúlyomból kibillentem kicsit, stb...De ettől függetlenül borzasztóan élveztem. Még úgy is, hogy lappang bennem megint valami betegség, amitől fáj a torkom, a fejem és folyik az orrom is.

Középtávú OB
Szank
N21E
1. Én 53:28
2. Füzy Anna 58:03
3. Pénzes Böbe 76:39
Hú hát el sem tudom mondani mennyire boldog vagyok! Életem első OB aranyérme felnőttbe. Nem hittem volna, hogy Nusit meg tudom verni.
Mögöttem indult 2 perccel és az 1-ről kifele (egy kis hiba miatt) már szembe jött velem. Hát nem hittem el, hogy máris befogott. Aztán más útvonalat választottunk plusz ő hibázott is, így már nem is láttam. Csak egyszer, mikor már a 6-ra mentem, akkor ment a 4-re. Aztán a 7-re volt egy elég nagy hibám (kb. 2 perces), nagyon féltem, hogy ezzel rontottam el és Nusi már a seggemben van. Onnantól felkapcsoltam még egy sebességgel. Nézegettem hátrafelé, de Nusi csak nem akart jönni. Miután beértem, mértem az időt és reménykedtem, hogy lesz közöttünk legalább 2 perc. El sem hittem, hogy majdnem 5 percet adtam neki. Hihetetlenül jó érzés és még mindig nehezen hiszem el. Nem emlékszem, hogy mikor hajtottam ki magam ennyire egy tájbringás versenyen az idén. Persze Nusi is hozzájárult ehhez az első helyemhez, rengeteget hibázott szegény. Emiatt a verseny miatt kitűztem jövőre új célokat, amiket megpróbálok majd megvalósítani.