Training Log Archive: BiankaDTC

Bükkszentkereszten először skating utána klasszik (kb. 1óra 45 percnél cseréltem).
Már a pályára lejutás is vicces volt, ahogy a fenyves előtt megindultam a dombon lefelé egy kifagyott nyomba...Hát azt hittem sohasem állok meg, végül a szűz hó fogott meg.:D Mentem 5 teljes skating kört. A pálya felső része eléggé rossz volt, néhol túl keskeny, néhol összejárkált, néhol pedig mély havas. Na de nem baj, hisz úgyis VB-re készülök, vagy mi a fenére. Az 5 kör után a lenti körön (ami kifejezetten jó volt) mentem még párat bottal, majd bot nélkül. Utána váltottam klasszikra, mert jobban nézett ki a páros nyom. Na most...ekkora már szinte minden erő elszállt a karjaimból. Plusz most nagyon nem ment valamiért, állandóan rúgott ki a lecem hátra. Nem tudtam eltalálni, hogy honnan kellene elrugaszkodni. Már csak a pálya lenti részén köröztem, de minden kör szenvedés volt. Rendesen küzdöttem, hogy haladjak. A kocsihoz visszaérni pedig maga volt a megváltás.
Plusz pont az időjárásnak és, hogy végre sífuthattam normális körülmények között.

Levike féle tornatermi. Majdnem ugyanazokat csináltunk, mint múlthéten. Most jobban fájt valamennyivel. Valószínűleg az eheti 2 futás miatt, ami jócskán megdolgoztatta az egész testemet. De megint nagyon jó volt.

Levivel meg Makival Szentlélekről indulva.
Ez most nehezebben ment, mint kedden. Valamiért még küzdősebbnek éreztem a nagy havat. A combom meg a vádlim nagyon behalt. Ettől függetlenül megint jó volt. Gyönyörű volt a kilátás Örvény-kőn meg Köpüsön. És Örvény-köre kiértünk még naplemente előtt.

Laza. A tegnapi futás után ez is sok volt, nem akarták a combjaim.

Makival Vesszős - Jávorkúti műút - jelzésen le a tó melletti sétányra és vissza a kocsihoz.
Tyűha hát ez nagyon fárasztó volt. A Vesszősre csak pár nyom volt, de azzal nem értünk semmit. Maki ment elöl, de nekem túl nagyokat lépett, így magamnak kellett megoldani. Még az elején nem is volt gond, de az első 1 km után lefőtt mind kettőnknek a kávé. Onnantól úgy haladtunk felfelé, hogy 200 métert futottunk, 300 métert gyalogoltunk. Miután felértünk és megkönnyebbülhettem volna, egy olyan úton mentünk tovább, ahol volt egy keréknyom. De pont annyira volt keskeny, hogy ment benne a lábunk össze-vissza és dülöngéltünk. Állandóan rugdostam magam. A műútra kiérve nagyon furcsa érzés volt. Az egész lábam le volt fagyva és zsibbadt, nem éreztem semmit. Aztán az útról letérve a szűz hóba letoltunk a hegyoldalba. Na azt nagyon élveztem.
Összességében nagyon jó volt, élveztem. Plusz jó volt a futótárs is.:D

Ez most nagyon kellett.

A Diósgyőri Gimi előtti parkban csináltunk egy kört. Én mentem elöl és így borzalmasan fárasztó volt. Főleg az első kör. Aztán egyre jobb lett. Egy kör kb. 1 km volt és még szint is volt benne, 12 méter! Próbáltam minél gyorsabban haladni és 3-4 kört meg is nyomtam egymás után. A párosbotozás elég fárasztó volt, mert a nagy hó miatt mélyre süppedt a botom, plusz magasra kellett felemelni. Ezt is nagyon élveztem és rendesen elfáradtam. Elég vicces volt, hogy megint a házak között sífutottam. Legalább most már tudom, milyen lehet Skandináviában élni.:D