Biciklizés 1:30:00 [3]
Az osztálytársammal, Kabaival beszéltük, hogy kéne már egyett bringázni. Az elején sokat tököltünk, mert lapos volt a kerekem és nem találtunk sehol pumpát, úgyhogy a régi mountenbike ommal indultam el. Lillafüredig gyorsan mentünk, én nem is birtam a tempót, mert ő országútival tolta. Onnantól együtt haladtunk és dumáltunk Csókasig. Fónagyság volt a cél, a lejtőt megeresztettük rendesen, néha bele is gondoltam, hogy most nem kéne elesni, mert nagyon csúnya vége lenne, erre leelőz Kabai és egy kisebb kanyarba esett egy borzasztó nagyott (kb 55km/h val). Nagyon megijedtem mikor láttam, hogy kicsúszik a kereke. A szerencséje az volt h jól esett, és pont az út mellé ahol nagy volt az avar, de ígyis kellett egy jó 10 méter mire telesen megáltt. Szemmel látható sérülés nem volt rajta, amit nem értek hogy hogy lehetséges, csak az oldala fájt nagyon. Itt egy kis pihi, aztán Varbóig mentünk el szép lassan ahol szegény gyerek feladta úgy fájt a háta. Ott akkor felhívtam anyát, hogy kell a fuvar mert bajok vannak, úgyhogy itt halt el a biciklizésünk. Az esésig amúgy nagyon jó volt, többet fogok a nyáron biciklizni.