Futás 1:27:57 [5] 21.0 km (4:11 / km) +200m 4:00 / km
A mai napon a BBU földalatti félmaratonon álltam rajthoz. Nem indult jól a nap - nem találtam a fejpántom, késve indultunk, alig találtam parkolóhelyet, szaladtam a regisztrációhoz, ott sokat kellett várni és a bemelegítés sem ment úgy ahogy szerettem volna. Aztán vettem pár mély levegőt - benyomtam vmi zenét és próbáltam átadni magam az élménynek.
Az elején az első 50-nel együtt indultam. Külön bemutatták Simona Staicut is. Neki később lesz még szerepe.
Az elején a gyorsak meg is lódultak, volt aki nagyon komolyan elkezdte nyomni, pedig 500 méter után volt egy komolyabb felfelé is. Én próbáltam a saját tempómban futni kb a 9. helyen. kb 4:00 - 4:15 között. Szép volt az idő.
Viszonylag hamar beértük a 7 km mezőnyét így utána már őket is kellett kerülgetni. Ez a felszínen nem volt gond - bent a föld alatt már annál inkább mert a kb 2,7 km alatt nemcsak a sötétre kellett figyelni, hanem arra is h ne üssek el senkit. Girbe gurba kanyargós, csúszós pálya volt, kb 30 kanyarral, ebből sok 180 °-os volt., plusz egy lépcsőzés. De jó volt mert lassabban kellett menni, így tudtam tartalékolni, plusz el is vonta a figyelmen mert voltak mindenféle fényjátékok, diszkófények, attrakciók.
Itt feljöttem kb a 7. helyre - sokat segített h tájfutó vagyok és nem rettentem meg némi akadálytól.
Ahogy kiértünk kb 6-700 méter folt az átfutóig. Itt hallottam hogy Simona kb fél percre van előttem és meg is láttam. (A részidőket majd később)
Ez adott némi plusz motivációt. Még jól érzetem magam - toltam egy zselét aztán hajrá.
Éreztem a 2. kör közben h egyre közelebb kerülök hozzá. Egyszer még megálltam integetni Petrának aki Szegfűt sétáltatta de nem vett észre, igaz ez nem sok időt jelentett. Aztán a lejáratnál már egész közel volt, és ott sikerült is megelőznöm. Nagyon előzékenyen elengedett és sok sikert kívánt. Minimális előnyt jelentett csupán ez ami a 2 kör végén amikor megálltam pár másodpercre frissíteni el is illant. Hogy tud vki menet közben ilyen gyorsan inni?
Aztán együtt vágtunk neki a 3. körnek. Éreztem ha kibírom akkor jó idő lehet. Felváltva futottunk elől, de próbáltam őt előre engedni és nem zavarni. 17 kili környékén elkedtem lassulni erre hátraintett h gyere -gyere. Hát van ilyen? Egy olimpikon nekem?
Így hát nem tudtam mit tenni megiramodtam és ott voltam mögötte. Féltávnál volt frissítő, amit én nem vettem igénybe. Ő vett egy poharat megitta a felét majd a maradékot megkérdezte futás közben h kérem-e?
Na most tényleg van ilyen?
Aztán leértünk a pincesorba, ahol én kicsit gyorsabb voltam, de nem akartam akadályozni. Erre megláttuk az előttem lévő srácot és elkezdte nyomni, közben folyamatosan integetett h gyere még meglehet?
A lépcsőnél fogtuk be a srácot ahol előre akartam engedni, de nem engedte. Mondta h gyerünk menj, előzd meg és két kézzel tolt felfelé?
Ezt már tényleg nem akartam elhinni...
Szóval ha már beértema srácot akkor meg is előztem.
Aztán ahogy kiértünk a napfényre ő kivágott egy sprintet. Itt már nem követtem, örültem h eddig kibírtam és próbáltam élvezni a megmaradt métereket.
Így végül kb 20 sec-el Simona mögött talán 5-6, helyen értem be. Életem legjobb félmaratoni eredményével, melyen kb 100 kanyar, 200 szint volt és tartott föld alatt és föld felett.
Utólag kiderült h Simona azt gondolta a dobogóért megyek ezért pusholt. Fantasztikus nap volt!